A kastély általában előkelő, jómódú személyek szabadon álló, palotaszerű székhelye, főurak, földesurak fényűző várszerű lakóhelye birtokukon. Az előkelők lakhelyei a középkor végén és a reneszánsz kezdetén szokás szerint meg voltak erősítve. Az erődszerű építkezés elemei (tornyok, vízzel telt árkok, hidak stb.) a kastély architekturájában a mai napig is fenmaradtak. Az olyan kastélyt, amely már annyira meg van erősítve, hogy kisebb várnak is beillett, várkastélynak hívják. Különösen a francia és az angol arisztokráciának voltak építészeti szempontból kiemelkedő jelentőségű kastélyaik. (Pallas)
A kastély szó latin eredetű, több változatban (“kastellom”, “kastellum”, “castrum”, “castellum”, “kastell”, “kastel”) előforduló fogalom, “kis tábor” jelentéssel. A fogalom jelentéstartalma időről időre változáson ment át, s ezzel összefügg, hogy az említett elnevezések jelentése egyik történeti korban sem kellőképpen meghatározott. Kastély szavunk “ma megszokott értelmét akkor érte el, amikor erődített, védelmi jellege megszűnt, vizesárkai eltűntek, sarokbástyái pedig barokk rizalitokká szelídültek … kastélynak az egykori főnemesség, vidéki, parkos környezetben épített, nagyszabású, összetett alaprajzú és változatos, festői tömeghatású lakóépületét nevezzük. Ennek a fogalomnak a barokk kastély a megfelelője”. (Koppány Tibor)
A kúria szó a középkori latin curia nobilitaris kifejezésből ered, mely nem egyöntetűen jelentett épületet, illetve telket a XV-XVI. században. A XIX. század második felében a különböző megjelölésekkel a kortársak meglehetősen szabadon bántak. Nemegyszer kevésbé igényes, földszintes házakat is kastély elnevezéssel illették, ugyanakkor előfordult, hogy nagyszabású épületet szerényen úrilaknak, sőt lakóháznak, tanyának neveztek. Jellemző az időszakra, hogy kastély és kúria szavunk jelentése változáson ment keresztül. A változás valójában a jelentéstartalom bővülésében mutatható ki, mely a kastélyépületek jellegén keresztül a XIX. század társadalmi változásaival függ össze. Ahogyan a XVIII. századra váraink elvesztették eredeti védelmi funkciójukat, éppúgy a kastélyok a XIX. század végére egykori urbánus rezidenciális jellegüket.
A középkori vár és reneszánsz kastélyo királyi várépítészet és
o erődített földesúri központok a középkorban
(ágyúhasználat előtti gótikus vártípusok)
o királyi várépítészet
(uralkodói reneszánsz palota és végvárak) valamint
o erődített földesúri magánvárak
(ágyúhasználathoz alkalmazkodó, itáliai hadmérnöki létesítmények)
A barokk kastélyo királyi palotaépítés
(uralkodói rezidencia) és
o főúri kastélyépítészet –
rezidenciális birtokközpont (reprezentatív urbánus)
o “mulatókastély”
(kulturális reprezentációs szerep)
Telepítés: sík terepen, településen belül, architektonikus kerttel övezve, tájépítészeti szubordinatív kompozícióban.
Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalitokkal tagolt, középaxis hangsúlyával (manzárd-kupola) kialakított kiegyensúlyozott tömeg; kompozicionális homlokzatok, plasztikus részletekben gazdagok
Téralakítás- és szervezés: U-alakú alaprajzi elrendezés, díszudvarral (cour d’honneur) a kert felé; bejárati axisra szimmetrikusan szervezett, kocsialáhajtó-lépcsőház-fogadóterem reprezentatív térsorával, hierarchikusan feltárt emeleti (“bel étage”) szobasor (enfilade); oldalfolyósóval kialakított másfél traktus
Grassalkovich-kastély, Gödöllő; Esterházy-kastély, Fertőd
Romantikus klasszicizmus és magyar stílusváltozata a “copf”
o főnemesi kastélyépítészet –
rezidenciális birtokközpont (gazdasági szerep)
Stílustiszta historizmus: klasszicizáló romantika és kastélytípusa a “palatinus stílus”
o nádori és főnemesi kaszt -
rezidenciális birtokközpont (gazdasági és egyszerűsödő “polgári” szerep)
o felvilágosult reformkori köznemesség –
rezidenciális birtokközpont (gazdasági és “rangosodó” polgári szerep)
Telepítés: sík terepen, település határában, tájképi (angol) kerttel övezve, tájépítészeti kompozícióban
Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalittagolás nélüli, kishajlású tetővel fedett, zárt, kiegyensúlyozott tömeg; középaxisban oszlopsorral gyámolított timpanon (portikusz) festői elem; ritmizáló homlokzatok, kevéssé plasztikus, horizontális tagolással
Téralakítás- és szervezés: oldalra helyezett kocsiáthajtó és emeleti lépcső (másodlagos szerepű emelet); előtér, abból feltárt földszinti, tengelyre fűzött, egyenrangú teremsor (enfilade) a kerttel szoros fizikai és vizuális kapcsolatban, a társasági élet színtere (piano nobile); oldalfolyósóval (vagy anélkül) kialakított másfél (két) traktus
Romantikus historizmus
o főnemesi kastélyépítészet –
rezidenciális birtokközpont
Telepítés: magaslaton, külterületen, tájképi (szentimentális) kerttel övezve, tájépítészeti kompozícióban
Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalitokkal, tornyokkal tagolt, kishajlású tetővel fedett, változatos szintszámú, additív tömeg; festői; ritmizáló és kompozicionális homlokzatok, plasztikus, tagolással, gazdag profilozással, díszítéssel
Téralakítás- és szervezés: többszörösen tört, merőleges L-alaprajz a különböző funkciócsoportok (társasági, lakó, személyzeti, kiszolgáló, gazdasági stb.) határozott szétválasztásával egy épületen belül; kocsiáthajtó és előcsarnok, (hozzá kapcsolt lépcsőházzal) abból feltárt földszinti, egyenrangú teremsor, változatos – a rendeltetéshez igazodó – méretű helyiségekkel, a kerthez teraszok, lépcsősorok révén fizikai és vizuális kapcsolatban; a társasági élet színtere (piano nobile); oldalfolyósóval (vagy anélkül) kialakított másfél (két) traktus
o történelmi arisztokrácia kastélyépítészete –
rezidencia és vidéki birtokközpont, gazdasági szereppel; “splendid isolation” (NÁDASDLADÁNY: Nádasdy-kastély (Linczbauer István, Hauszmann Alajos, 1873-76); TISZADOB: Andrássy-kastély (Meinig Artúr, 1880-85)
o “homo nouvus” arisztokrácia kastélyépítészete –
időszakos rezidencia, vidéki birtokközpont (TURA: Schossberger-kastély (Ybl Miklós, 1883); TOMPA: Redl-kastély (Wagner Károly, 1893-1905)
o mágnások és nagypolgárok (pénzarisztokrácia) kastélyépítészete –
rezidenciák a gyárzónában (BUDAFOK: Törley-kastély Ray Rezső, 1900 k.)
Telepítés: síkterületen, település határában tájképi (eklektikus) kerttel övezve, tájépítészeti kompozícióban
Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalitokkal, tornyokkal tagolt, magas tetővel fedett, tengelyes és centrális szimmetriákra komponált tömeg, finom megfeleltetésekkel; festői; ritmizáló és kompozicionális homlokzatok, plasztikus, tagolással, gazdag profilozással, díszítéssel
Téralakítás- és szervezés: a különböző funkciócsoportok (társasági, lakó, személyzeti, kiszolgáló, gazdasági stb.) egy épületen belüli határozott függőleges szétválasztásával kialakított alaprajz; kocsiáthajtó és előcsarnok, (benne lépcsőházzal) abból feltártuló többszint magas galériás csarnok az épület súlypontjában, felülvilágítással; földszinti, egyenrangú, körbesorolt termek, a kerthez teraszok, lépcsősorok révén fizikai és vizuális kapcsolatban; a társasági élet színtere (piano nobile); oldalfolyósóval (vagy anélkül) kialakított másfél (két) traktusos oldalszárny
SZABADKÍGYÓS: Wenckheim-kastély (Ybl Miklós, 1875-79); MARTONVÁSÁR: Brunszvik-kastély (1875); CSALA: Kégl-kastély (Hauszman Alajos, 1876-78); PARÁDSASVÁR: Károlyi-kastély (Ybl Miklós, 1880-82); SZENTKIRÁLY-SZABADJA: Knight-kastély (1906); BAJMÓC: Pálffy-kastély (Hubert József, 1890-1908)
o történelmi arisztokrácia kastélyépítészete –
rezidencia és vidéki birtokközpont, gazdasági szereppel; “splendid isolation” (KESZTHELY: Festetics-kastély (Haas és Paschkisch, 1883-87, 1893); PÓSTELEK: Wenckheim-kastély (Viktor Siedek, 1906-09); VAJTA: Zichy-kastély (Havel Lipót, 1923)
o “homo nouvus” arisztokrácia kastélyépítészete –
időszakos rezidencia, vidéki birtokközpont (TÓALMÁS: Wahrmann-kastély (Nay és Strausz, 1894); SZIRMA: Klein-kastély (Lechner Ödön,1902); ERDŐKÜRT: Wilczek-kastély (Almási Balogh Lóránd, 1903)
o polgárok (vitézi rend) kastélyépítészete –
polgári rezidenciák (KENDERES: Horthy-kastély Kalin Ferenc, 1925)
Telepítés: síkterületen, település határában tájképi (gyűjteményes) kerttel övezve, tájépítészeti kompozícióban
Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalitokkal, tagolt, magas tetővel fedett, szimmetrikustömeg; ritmizáló és kompozicionális homlokzatok, plasztikus, tagolással, gazdag profilozással, díszítéssel
Téralakítás- és szervezés: U-alakú alaprajzi elrendezés; a különböző funkciócsoportok (társasági, lakó, személyzeti, kiszolgáló, gazdasági stb.) egy épületen belüli határozott függőleges szétválasztásával kialakított alaprajz; díszudvar és keresztfolyosó, abból feltártuló az épület súlypontjában elhelyezett, kétszint magas galériás csarnok előcsarnok, (benne lépcsőházzal); földszinti, egyenrangú, tengelyre sorolt termek (enfilade), a kerthez teraszok, lépcsősorok révén fizikai és vizuális kapcsolatban; a társasági élet színtere (piano nobile); oldalfolyósóval (vagy középfolyosóval) kialakított másfél (két és fél) traktusos oldalszárnyak
SOROKÚJFALU: Szapáry-kastély (Meinig Artúr, 1880); BELECSKA: Mechwart-kastély (Takács Béla, 1904-06); KÉTHELY: Hunyady-kastély (1912-20); CSORVÁS: Wenckheim-kastély (Viktor Siedek, 1924-28);
A Loire menti kastélyok évszázadok óta a francia udvar és a főurak pompakedveléséről tanúskodnak. De Chambord, Amboise, Chenonceaux, Cháteaudun és annyi más kastély a korábbi századok zseniális építőművészetének és kézművességének is bizonyítékai.
A legszebbnek mondott franciaországi folyamnak és mellékfolyóinak mentén, mintha varázslat hívta volna őket elő, száznál több kastély és vár emelkedik; erdőségekből bukkannak elő, meredek csúcsokat koronáznak, s tükörképüket nézik a vízben. Miért éppen itt emeltek annyi fejedelmi lakhelyet?
Hatszáz évvel ezelőtt, egy tragikus éjszakán a burgundiak tűzzel-vassal dúlták Párizst. Tanguy Du Chatel, VI. Károly egyik hűséges embere a királyi palotába sietett, és a tizenöt éves francia trónörököst lovagi kísérettel kimentve Párizsból, Chinon kastélyában helyezte biztonságba. Így kezdődött 1418. május 28-ának éjszakáján a Loire-menti kastélyok története. Egy teljes évszázadon át a francia királyok udvartartása, az udvari méltóságok és a nemesi kíséret a folyam partján épülő lakhelyekre költöznek. A Dauphin, aki majd VII. Károly néven lép a trónra, csakúgy mint az őt követő uralkodók, a Loire mentén ideális menedékhelyre találtak a bizonytalanná vált, állandó zavargásokkal fenyegető főváros elől. Kastélyokat emeltek, régi várakat tettek lakhatóvá, főnemesi fészkeket építettek, fényűzés, cselszövések, bosszúk, lovagi bajvívások, tiltott szerelmek megannyi színhelyét. Ám egy 1528. március 15-én keltezett levélben Madridból visszatértében I. Ferenc immár kinyilvánítja szándékát, hogy vissza akar térni és lakozni jó Párizsnak városában. A Loire egycsapásra elveszítette a kiváltságot, hogy mintegy a Királyok Völgye lehessen. Az udvar távoztával elköltöztek a főnemesek is, akik a királyi kastélyok pompájával vetekedő fejedelmi lakhelyeket építettek maguknak. Lassan kihunytak annak a mesevilágnak a fényei, amelynek felidéző ereje századok múltán is érintetlen.
Esterházy-kastély, Fertőd
Grassalkovich-kastély, Gödöllő
Festetich-kastély, Keszthely
Nádasdy-kastély, Nádasdladány
Száraz-Rudnyánszky-kastély, Nagytétény
Széchenyi-kastély, Nagycenk
Károlyi-kastély, Füzérradvány
Rimanóczy-kastély, Zsira
Savoyai-kastély, Ráckeve
Pallavicini-kastély, Mosdód
Esterházy-kastély, Pápa
Nádasdy-várkastély, Egervár
